Lehet hogy nagy a szubjektivitás ami mögötte áll, de mégis van egy kialakult nézetünk, amiben bizonyos tevékenységeket első sorban bizonyos nemzetekhez kössük.
Például ha azt mondom hogy mérnök, jó mérnök, híres mérnök, akkor elsőre a német asszociáció ugrik be, tehát szinte egyenlő jel képződik a jó mérnök és német mérnök között.
Hasonló példa lehetne a formatervezés, ahol elsőre az olasz jutna eszembe.
De a divatról talán Párizs, vagy akár ha ínyenc konyhára gondolok, szintén a francia jut eszembe.

Ez azért lehet érdekes, mert alapvetően mindenkinek jól esik ha dicséretet kap tevékenységével kapcsolatban, de ha mondjuk egy mérnők egy német mérnők dicséretét érdemli ki, mintha még nagyobb érdem lenne. Vagy a formatervező munkáját olasz szakmai vélemény méltatná, vagy a szakácsot egy francia séf értékelné pozitívan.

Na és mi van az üzleti életben? Ha azt mondom hogy jó üzletember, sikeres „businessman”, neked ki jut eszedbe elsőre? Mely nemzet képviselői híresen jó üzletemberek?
Nos igen, jól gondolod.
Önmagában nincs különösebb jelentősége, de a felvezetett gondolatmenetet követve, volt egy olyan élményem amit talán apró „gyöngyszemnek” nevezhetnék, amiért érdemes kitartóan dolgozni.

­Egy Izraeli befektető cég felkérésére, kreatív anyag elkészítésére adtam ajánlatot, de szokásomhoz hűen, -lehet ez szakmai ártalom- megpróbáltam felvázolni a lehetséges „marketing” környezetet amibe a kreatív anyagot be lehetne ágyazni.
Néhány nap múlva, megbeszéltük a részleteket, a már elfogadott kreatívról, amit „very nice design” kifejezéssel minősített, de attól eltekintve hogy egyelőre nem terveztek marketing feladatra megbízatást adni, elhangzott egy mondat, ami számomra tényleg felér egy dicsérettel.

A harmincas éveiben járó fiatal üzletember, érthető, de tört magyarral egy őszinte mondatban summázta hogy „-Már több mint 10 éve vagyok a business életben, és van tapasztalatom Amerikától – Japánig, de a múlt beszélgetéskor, te olyan elgondolkoztató marketing dolgokat mondtál, amiket még én se tudtam.”
Ezért a hétköznapi eredményes munka méltatásáért, elismeréséért nem ragadtam volna tollat, de ha már érdemleges üzleti tanácsokat tudtam adni valakinek, aki a szakma „krémjéhez” tartozik, hát számomra ez már felér egy szakmai díjjal.
Te nem lennél büszke ha a japán karate mesterednek olyant tudnál mutatni, amire azt mondaná
„-Na, ezt még én se tudtam!”