Üzleti, vagy csak társalgási partner… avagy mennyit ér egy kapcsolatépítő nap?
Olvasva a VHK Kapcsolatépítő Nap résztvevők hozzászólásait, elég megosztott vélemények láttak napvilágot. Ez valahol természetes, nem vagyunk egyformák, másképp reagáljuk le ugyan azt a helyzetet. Van akinek minden új, ezért sokkal lelkesebben viszonyul az eseményekhez, miközben másoknak már sokkal magasabb az elvárásuk, mivel az alapokon már rég túl vannak. Ezért megpróbálom pontokba foglalni a tapasztaltakat.
• A legjobb társkereső cégek se tudnak többet tenni, mint hogy megteremtik a körülményeket, az „ürügyet” a találkozókra, a többi az ügyfelek vonzerején múlik. Az ürügy, vagy motiváció itt is meg volt. Az hogy ki mennyire „gyümölcsöző” eredményekkel, vagy milyen „tanulságokkal” távozott, az valamennyire a vállalkozói tehetségétől, élelmességétől is függ. Aki a szervezőktől várta hogy összehozza lehetséges partnerekkel, az biztos csalódottan távozott. A leleményesek feltalálták magukat, de hát egy „vállalkozónak” többek között talpraesettnek is kell lenni.
• Egy téves szemlélet vezérelt elég sok résztvevőt. Mintha egy kolonc, vagy felesleges nyűg lett volna a névjegy, vagy szórólap, és a fő feladat az lett volna, hogy hogyan lehet minél rövidebb úton megszabaduljanak ettől a csomagtól. Minél hamarabb letenni valahová, függetlenül hogy mi lesz az eredménye. Ez így nem igazán „kapcsolatteremtő” folyamat. Inkább kevesebbet kellet volna szétszórni, de azt lehetőleg egy személyes bemutatkozás keretén belül. Ez sokkal jobb alapja lehet egy új kapcsolatnak, mind a sorsukra hagyott cégismertetők.
• Szintén a bejegyzésekben olvastam olyan észrevételt, hogy nem találkozott hasonló szakmai körök képviselőivel. Ha jól értem, a villanyszerelő a villanyszerelővel, a kozmetikus a kozmetikussal kellene találkozzon? Szakmai eszmecserének biztos jó lenne, de mitől tágulna az üzleti kapcsolatuk? Ezt szintén egy téves beidegződésnek tartom, amikor egy vállalkozó azt gondolja, hogy a szakmai részletek taglalása, prezentálása helyettesítheti, sőt, egyenértékünek tekinti a marketinggel. Egy dolog érteni a szakmához és elkészíteni egy jó terméket, vagy szolgáltatást, más dolog viszont eladni. És ez a nehezebb feladat. Erre viszont egy másik villanyszerelővel folytatott szakmai beszélgetés, inkább termék, vagy szolgáltatás fejlesztésre adhat jó ötleteket, de kevésbé a hatásos marketing megoldásokra.
• Búsás elméleti kínálat volt tapasztalható, mind az előadó teremben, mind pedig a kiállítok között, de annál kevesebb a gyakorlati megvalósítás. Nagyszerű szakemberek oktatnak, tanácsot adnak, megmondják a tutit, de utána, az amúgy is kavargó gondolatokkal ostromolt vállalkozó, nem igazán tudja hol is kezdje. És mivel mindenki a saját termékét próbálja értékesíteni, így lehetséges, hogy elkezdődik a frissen szerzett elméleti „eszencia” hígítási folyamata. Nem akarok senkit se bántani, ezért nevet nem említek, de felszisszentem, amikor olvastam az egyik hozzászóló bejegyzését, hogy milyen jó lesz neki az a „félig ingyen, félig sablon, félig gagyi” webrendszer amit ajánlottak neki. Itt látszik hogy a tájékozatlanságnak is ára van. Nem hinném hogy egy vállalkozásnak ne lenne 6 000,- forintja egy saját domain név regisztrálására. Akkor meg hagyjuk az Olcsó János mintaképet, és ne elégedjünk meg freeweb, freemail, meg hasonló imidzs rombóló megoldásokkal. Annak sokkal súlyosabb ára van.
• Minden elmélet annyit ér, amennyit gyakorlatban megvalósítasz belőle. Attól hogy szétosztogattál száz névjegykártyát, attól még ne várj csodákat. Nem fognak megostromolni a vásárlók, hiszen igazából azt sem tudják ki vagy, mert lehet hogy nem is találkoztak veled, csak a névjegykártyáddal. Inkább azt kérdezném meg, hogy Te hány névjegykártyát gyűjtöttél, és ami még fontosabb, mit kezdesz velük? Van egy erre a célra kitalált egyedi visszautasíthatatlan ajánlatod? Vagy megelégszel azzal a hatástalan megszokott 5% árengedményes e-mail kampánnyal?
