„Jaj, én még egy egyenes vonalat se tudok húzni szabad kézzel!”

Sok embert, ha megkérdeztek, hogy tud-e rajzolni, rengetegen ezt válaszolták:
„Jaj, én még egy egyenes vonalat se tudok húzni szabad kézzel!”

Erre Nagy Pál, remek képzőművész-grafikus és zseniális pedagógus, volt tanárom a művészetiben, mindig azt mondta:
„De hiszen erre már rég feltalálták a vonalzót!”

Ezzel azt próbálta ecsetelni, hogy nem a felhasznált eszközök léte vagy nélkülözése határozza meg a mű értékét, hanem a beletett szellemiség és kreativitás.


Miért hozom most ide ezt a vonalzós példát az AI korszak küszöbén?

Talán mert az eszköztár változik, de a lényeg, az alapigazság örök.
Mit értek ez alatt? Talán érthetőbb, ha egy saját történettel illusztrálom:


Egy tanulságos fotós történet

Még a digitális kamerák hajnalán történt, hogy egy ingatlanos cég megbízásából

  • megterveztem az arculatukat,

  • készítettem weboldalt,

  • elkészítettem a fotósorozatokat az első néhány ingatlanról, amelyek felkerültek a weboldalra.

Néhány hét múlva rákérdeztem, került-e már be a kínálatba újabb ingatlan, amiről esetleg kellene fotókat készíteni.
Lelkes választ kaptam:
„Ó, már nem szükséges, mert vettünk egy 5000 megapixeles kamerát, ezután megcsináljuk magunknak a fotókat.”

Hát jó, az is lehet egy megoldás.
Igen ám, csak amikor a képek felkerültek az internetre, szomorúan láttam, hogy

  • a konyha képen a felmosóvödör ott áll a tűzhely előtt,

  • a szobában a radiátoron lógnak a száradó zoknik,

  • az előszobában a szétrugdalt cipők.

Na igen, a kép felbontásával nem volt gond – elvégre 5000 megapixel tette a dolgát –, de hol volt a „szeme” a fotósnak, hogy nem látta ezeket a bakikat?


A „csalóka” egyszerűség

Itt van az egyik első „csalóka”:
Fotózni bárki tud, csak legyen mivel, elvégre csak egy gombnyomás az egész.
Nem beszélve napjainkról, amikor mindenkinek van telefonja, és fotózásra is használja.
És ez az egyszerűbb része – de evezzünk komplexebb vizekre.


Photoshop, Canva, AI – eszközök és illúziók

Szerintem szinte nincs olyan, aki ne hallott volna az Adobe Photoshop képfeldolgozó programról.
Itt már nem elég egy gombnyomás:

  • sokkal több, összetett, egymást követő művelet után születik meg a végeredmény,

  • ezt meg kell tanulni, gyakorolni, tapasztalatot, rutint szerezni,

  • számtalan oktatóvideó és tanfolyam segíti a „kezelés” elsajátítását.

Érdekes módon – valószínű, hogy tévedek, csak elkerülte a figyelmem – én nem találkozom „vizuális látásmód” fejlesztési kurzusokkal.
Így, szegény fiatal, aki már valamennyire jól kezeli a Photoshopot, már grafikusnak titulálja magát.
Ha még hozzátesszük a Canva vizuális csomag használatát is, ami még kevesebb operátori készséget igényel, olyan rétegek is bátorságot kapnak az alkotásra, akik eddig attól tartottak, hogy „egy egyenes vonalat se tudnak húzni szabad kézzel”.


És itt az AI…

…amit igazából nem is kell kezelni, csak jól kell instruálni, hogy mit szeretnénk viszontlátni a „végtermékben”, a képi alkotásban.

OK! De ha mindenki hozzáfér akár ingyen az AI képteremtő lehetőségeihez, akkor senki nem nevezhető „eszköztelennek” a vizuális alkotás terén.
Akkor felmerül a kérdés:
Mi különbözteti meg ezen produktumok „minőségét” egymástól?
És itt nem a képfelbontásra vagy az AI fejlettségi szintjére gondolok.


A valódi „eszköz”: a látásmód

Van még egy „eszköz”, amit nagy általánosságban hajlamosak átlépni, ez pedig a látásmód – egyfajta „ellenőrző eszköz”, hogy jó-e a vizuális produktum vagy nem.

Ezt tanítani lehet, például a művészetiben, de ez nem azt jelenti, hogy csak az ilyen oktatásban részesülőknek lehet jó látásmódjuk.
Ismerünk nagyon sok remek képzőművészt, aki ösztönösen érezte a jó kompozíció, ritmus, hangulat elemeket, és jól alkalmazza őket.
Mi, akiket tanítottak, kaptunk egy eszközt, ami még a vonalzó elé helyezhető:
egy eszközt, ami nem az alkotásra való, hanem ellenőrzésre, hogy tudatosan fedezzük fel, ha valami zavaró egy képben, és miként lehet azt korrigálni.


Nem az eszköz teszi a mestert!

És hogy ne ragadtassam el magam egyetlen témával, hogy nem az eszköz teszi a mestert, csak segíti, lássunk néhány példát:

  • Ha valakinek van egy jó varrógépe, attól még nem lesz belőle automatikusan egy Louis Vuitton.

  • Ha valakinek nagyon jó körfűrésze és fúrógépe van, az még nem garancia arra, hogy remek műbútorokat fog alkotni.

  • Ha valaki jól keveri a habarcsot és ügyesen kezeli a vakolókanalat, még nem lesz belőle Makovecz Imre.

Természetesen nem is zárja ki, de ahhoz mindegyik esetben nélkülözhetetlen, hogy rendelkezzen egy bizonyos képességgel,
amit VÍZIÓ néven ismerünk.


Végül tehát, bármilyen eszközt is ad a kezünkbe a technológia, soha ne feledjük: a valódi értéket az emberi látásmód, a tudás, a kreativitás és a vízió adja. Az eszköz csak lehetőség – a mestermű mögött mindig ott áll az alkotó szellemisége.

Legyen szó vonalzóról, Photoshopról vagy AI-ról, a kérdés mindig ugyanaz marad: mit tudsz hozzátenni önmagadból, amitől a végeredmény több lesz, mint puszta technika? Mert a mesterségbeli tudás, a látásmód és a vízió az, ami igazán maradandót teremt.

Az eszközök fejlődnek, de a látásmód, a tudatosság és a művészi igényesség fejlesztése örök feladat. Ezek azok a „belső eszközök”, amelyek nélkül a legmodernebb technika is csak középszerű eredményt ad.

Az eszköz segít, de a mester te magad vagy.